A kolozsvári Hommade fiatalok és azok családjai által ihletett történeteket mutat be. Olyanokat, amelyekről mindannyian hallottunk, de nem beszélünk róla. És olyanokat, amelyekből legalább egy számunkra is nagyon jól ismert szituáció.
Ön egy múltbeli eseményre keresett rá. Kérjük, válogasson aktuális kínálatunkból a Jegy.hu keresőjében!
Last event date: Tuesday, May 07 2019 7:30PM
Írta Biró Réka, Deák Katalin & a csapat
Homemade
a Szüleink-projekt előadása
Homemade – mi jut eszünkbe, ha ezt a szót halljuk? Legtöbb esetben az, hogy valamit otthon „csináltak”.
Az emberek pedig rengeteg minden csinálhatnak, otthon, a négy fal között, ahol senki sem látja őket: kaját, gyereket, világhodító terveket, szerelmet, verheti a macskáját, pukizhat…fel- és félrenevelheti csemetéit, erőszakot alkalmazhat. Mindezt úgy, hogy a nagy világ ebből semmit sem lát.
A kolozsvári Hommade fiatalok és azok családjai által ihletett történeteket mutat be. Olyanokat, amelyekről mindannyian hallottunk, de nem beszélünk róla. És olyanokat, amelyekből legalább egy számunkra is nagyon jól ismert szituáció.
Tabu témákat boncolgat: fáj-e a szex?; milyen lesz az első?; természetes testi adottságok és jelenségek, amelyeket cikinek tartunk; számít-e, ha valaki büdös ott lenn; családon belüli erőszak; nevelés; hazudni a szülőknek – melyek tetejében ott van a kommunikáció hiány.
A különböző problémákat feldolgozó kis jelenetek alkotnak egy teljes egészet, egy olyan előadást, amelyen nevetünk, mert vannak vicces részek vagy mert felismerjük saját helyzetünk bennük; sírunk, mert valakik olyan igazságot tárnak a szemünk elé, amelyben felismerjük saját helyzetünket. Talán itt fontos is maga a felismerés, de a legfontosabb az elgondolkodás. El kell gondolkodni azon, hogy mi, akik lent ülünk a nézőtéren, vajon hogyan csináljuk az otthoni dolgainkat?
Megkérdezzük gyerekeinktől, hogy mi bántja őket?
Egyáltalán beszélgetünk? Ugyanúgy a kicsikkel, mint a partnerünkkel?
Mások életén csámcsogunk, miközben a mi szennyesünk mocskosabb?
Jó példák vagyunk-e lányainknak és fiainknak?
El tudjuk-e engedni a szociális nyomást, hogy családunkkal foglalkozzunk, egy kis időt eltöltve velük?
Mi hogy csináljuk?
Az egy szünettel elválasztott előadás második felében a gondolkodás mellett mi, nézők is aktív szerepet kaptunk. Még az előadás kezdete előtt mindenkinek fel kellett ínia szülei nevét egy A4-es papírra, amelyeket most itt feltűzve, mint egy céltábla láttunk viszont. Különböző kijelentéseket hallottunk szüleinkkel kapcsolatosan és melyek esetében úgy éreztük, hogy ez igaz lenne ránk, az általuk kioszott papirgalacsinokkal meg kellett dobálni a neveket. Repültek is a kis galacsinok szép számal, mert szüleink:
Megbántottak
Kinevettek
Nem értettek meg
Hazudtak nekünk
Hazudtak maguknak
…
De megbocsájtottam nekik
Mert megértem már őket.
Nyilván nincsen igazán bevált recept arra, hogy hogyan kell jól csinálni a dolgokat, főleg a bizonyos négy fal között, viszont itt a legfontosabb kérdés az, hogy próbálkozunk-e egyáltalán?
Szereplők:
Albert Csilla
Dimény Áron
Kali Andrea
Kántor Melinda
Marosán Csaba
Molnár Rudolf
Laczó Júlia
Kicsid Gizella
Szucher Ágnes
Balogh Dorottya / Jerovszky Tímea
dramaturg: Biró Réka, Deák Katalin
a dramaturg munkatársa: Bogya Tímea Éva, György Emese, Sorbán Csenge, Szabó Hanga,
Veres Kincső, színháztudomány szakos hallgatók
munkatárs:
Deme Ilona (pszichológus, családterapeuta), Dávid-Kacsó Ágnes (pszichológus)
projektmenedzser: Balázs Nóra
korrepetitor: Mányoki-Kántor Bence
ügyelő: Böjthe Pál
“I really enjoy writing it, although I break the rules of the stage very often. Comedy with three female and six male characters, four acts, a landscape (view of the lake); lot of conversations about literature, barely any action, five poods of love” – wrote Chekhov in one of his letters about The Seagull.
a musical play in two acts | based on the novel by Ferenc Molnár
tragic comedy Based on the translation of Imre Kurdi the adaptation for Vígszínház Budapest was made by: Hilda Hársing and…
item(s) in basket
total:
Time limit has expired. Please, put item(s) in to basket again.
